Szösszenet

Szösszenet. Tündérvacak. Fagytavasz.

aLKoT

*rajzolgyöngyözbütykölintéz

Gondolnád, hogy...

... mennyi minden múlik egyetlen betűn?

Csoda nyelv az olasz, meg az összes latin, embere válogatja, ki-ki melyiket érzi sajátjának. A lány, aki kérdez a dallamosban veszett el most, megtalálta magát a dzs-k, r-ek pergésében, l-ek összhangjában.

Játékos: 
Míg a fiore virág, a fioretto tőr, a fiorini forint, a fiorentino firenzei. A fuori kint, fuoco tűz, fiamma láng, fiume folyó, fiato lélegzet, fiaba mese.

Szép: 
Ami nem biztos, hogy teljesen igaz, kicsit talán belelátás, belemagyarázás, mégis varázslatos! A fidanzare eljegyeznit jelent, a fidarsi pedig megbíznit. Tehát, a két ige szótöve majd' ugyanaz, a jelentést pedig kapcsoljuk össze!

Érdekes:
Míg a fata tündér, fate végzet, fatto tény, tett. A farfalla pedig pillangó. És amíg el nem felejtem: a furia düh.

*Mikre nem jó, ha szótárral a táskájában mászkál az ember lánya.:) Felice, fedele, favoloso!
(megj.: A kép Olaszország helyett egyelőre Budapesten készült.)

Tánc

Por tapadt rá, a forró beton szürkesége, rágók ragacsa, csikkek maradványa. Hány meg hány szemét, hány meg hány homokszem, hány meg hány darabja az utcának. A cipőtalpak engedelmesen simultak a földhöz, kicsit mintha kuncogtak volna, amikor a járda mellé lépve fűszálak cirógatták a puha, fekete anyagot. Az aprócska sarkak fáradt-vidáman koppantak, jelezve jöttüket boldog-boldogtalannak. Halljátok, erre járok!

A kopogás most elhallgatott. Az autók dudáltak, az egyik cipőcske felemelkedett a földről, a gazdája lazán keresztbe vetette egyik lábát a másikon. Cipő sóhajtott, pihenő van, szusszanás. A pad fölé magasodó fák finom árnyékot vetettek, akár egy vékony köpeny, ami beburkolta a vándort.  Az árnyék mozgott, a faleveleket szél zizegtette. Szél, amit a tavasz küldött, és szél, amit a forgalmas út morajló forgalma kavart. Autósok, autó-sokk. Cipő belemerült a zajokba, immunissá vált rájuk, zene, zene, zene, mondogatta magában, zaj és muzsika között nem olyan nagy a különbség. Biciklisek húztak el, sportcipők, tornacsukák. Angol karattyolás, lecsöppenő fagylalt, ügető, megtermett kutyaállat, magához hasonló apró balerinacipők. Elsiettek előtte. Mind.

Cipő összehúzta magát. Hűvös lett, az est viharfelhőket hozott. Nem kéne menni? Kérdezte csendesen. Gazdája didergősen mozgatta lábujjait, mintha orgonálna, pedálokat taposott lázasan. Nem. Maradunk. Jó most itt. Jó most megállni. Jó most kívül maradni. Nem kerülni bele a rohanásba. A bűvös körbe, a gyülekező zivatarfelhők elől szaladó, őrülten száguldó, ideges embertömegbe. Az autók dudáltak. A szél sipított. A regény lapjait pörgette a szél, őszi falevelek zörgése tavasszal. Egy macska nyávogott. Az öleb kettőt vakkantott és a kocogó kezébe kéredzkedett. Az orrán érezte az első, óriási esőcseppet. Meglepetés, nem fájt. Langyos volt. Frissítő. Megrázta magát. Figyelte, ahogy földrengéshez hasonlatosan megmozdul vele a világ, a lábak rúgtak egyet, és ő a pad alatt landolt.   

Hallgatta, ahogy helyette dobbannak-koppannak most a cseppek a padon, a földön, az autók üvegén. A cseppek dobpergése elnyomta az autókat, nem dudált többé semmi, senki. Vagy ha igen, az se számított. Az autók dudáltak. Csak ő nem hallotta. Viharból lett megállj. Cipő nézte, ahogy két mezítelen talp csattan a padról most a földre és kóstol bele a frissen gyűlő pocsolyákba. Cipő tisztában volt önnön szépségével és fontosságával, most mégis tudta, nélküle igazi a tánc.Dúdolni kezdte a hallhatatlan dallamot.

Az Andrássy út öreg bérházának ablakából zöld blúzos nézett kifelé az esőbe. Rosszallón és értetlenül bámulta a lányt, aki válltáskáját, könyveit, jegyzeteket és tollat, telefont és pulcsit, fülhallgatót és kulcsot hanyagul a padon hagyva, átszellemülten forog. Ugrik.  Olyan zenére táncolt, amit Zöld blúzos akkor se hallott volna, ha kinyitja az ablakot és merészen túlhajol a párkányon. Egyetlen pillanatra találkozott a két nézés. Egyetlen pillanatra.

Minden. Virágnak. Eljön. Az. Ideje.

Jégvirág vagy tavasz hírnöke...

Fény

Ezt látod te is, bármerre jársz. Ugyanannak a napnak a fénye süt rád, mint rám. Ami azt jelenti, hogy nem vagy elérhetetlen. Ha a napsugár megtalál, nekem miért ne sikerülne?

Paletta elmélet

Nézd csak! Nyújtsd a kezed, adom az első tégelyt. Tartalma vörös, vérszerű, cuppogó, mézesen folyó szín. Aztán, itt a következő. Ne maszatolj, nyúlkálj vagy kapkodj! Koncentrálj, egy cseppet sem veszíthetsz! Miután megvan mind a kincs, igen, egye fene, lecsavarhatod a kupakokat. Kukkants bele, és ellenőrizd, mindegyik az-e, aminek látszik. Jól van, ügyes! Tudod mit? Ki is próbálhatod! Végy egy-egy ecsethegynyit abból, ami tetszik. Használd fel azt, ami kell. És fess!

Upsz. Elfelejtettelek figyelmeztetni, biztos az én hibám. Te kelekótya vagy és egyszerre kellene mind, tudom, tudom. Ilyenkor történik az, ami most. A festékek, drága, kiborulnak! Látod? Ne bámulj rám ilyen bamba-bánatosan! Végülis, előbb utóbb úgyis eljött volna a pillanat, hogy összekutyulod őket. Most már csak azt kell kitalálnod, mit is festettél. 

A kortárs művészeket igen nehéz megérteni. Hát még a te csupa maszat képedet!

Here I am:

On the move.

Napok és Fények

 Hetek és Évek

See In Green

Star

 

Szerepek

Szeretsz játszani. 

Én is. 

Szerepekbe bújni.

Álruhába.

A forgatókönyv sablonmondatait felolvasni.

Egyszerű.

De!

Néha, tudod, ki kell lépni a szerepből. 

Ledobni az álarcot. 

Bármennyire könnyű is mögé bújni.

Ezegyszer, légy te az erős.

Én sokáig tudok játszani.

Kósza

Jó megállni. Elveszni néha. Nem tudni, merre jársz. Nem kísér aggódó szem, se fül, se száj. Mendegélni. Felfedezővé lenni, papírsárkány röptető gondtalan gyerek, napfényfaló, fiúkra mosolygó csalfa tündér, vidám vándor. Fényképező mögé bújva alkotni a képet a fénnyel, szerepeket játszani, de minden pillanatban és utcasarkon másikat, váltogatni tenmagad. Világcsodálni. Telefonba kapaszkodva a tömeg tagjaként sodródni, elfoglaltat mímelni, te, te, te, egy pillanatra nem több, csak a szürkék hegedőse. Álomvilágokra bukkanni, nagyvárosi kuckóra, menedékre. Ahova olyanok tévednek be, akik nem csak egyszeri döntésektől és egyszer-egyszer, jókedvükben válnak magányossá, mint te. Van aki azért az, mert nincsenek neki. Senki sem. Neked vannak. És visszavárnak. Ha már erdő, akkor fák, kavicsok, apró ibolya a borostyán alatt. Talán nem tölgyek, talán nem többszázévesek. De egy jó vándornak mindig van hová hazatérni. Ez a mendemonda járta. 

"Szerette, ha szerették. S mint olyan, szeretett mindenkit, aki őt szerette. Hát mindig hazatért."

Budapesti barangolások

Hundertwasser után szabadon

Van ilyen. Létezik. 

A formák igaziak, a színek szerkesztettek. 

Plakátmagányban ázó éjjelek. 

Ez a sor dübörög a fejében, nameg egy aznap az 

Üveggolyók c. könyv  hátulján látott 

József Attila idézet:

"Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!"

Hajnali boldogság-bonbon

Boldogsághormonokat nem (csak) a csokoládé tartalmaz, hanem néha a lány, aki kérdez mailboxa is. ;)

Kiszámíthatatlan - ne bonyolíts!

Bármennyire is hiszed magad látnoknak, jósnak, jövőbelátó mindentudónak, bizonyos dolgokat nem tudsz kiszámítani.

A képen egy lány arca van. Szőke, félhosszú haj, barnába hajló melírokkal. A szeme körül nevetőráncok, szám szerint négy a jobb mellett, három a bal sarkában. Fogai hófehér, szabályos gyöngyszemek. A fülében tengerkék függő, kör alakú. Egészen vékony smink, szempilláin szénfekete festék. Pajkosan kacsint. A zöld cicatekintet 210%-os nagyításban is éles. És kiadja azt, amitől még klasszabb az elkapott különleges pillanat: Benne vagy. A nézésében. A fekete, csillogó pupilla megmutat. Téged és a ragyogó ég kékjét, a városka színeit mögötted.

Egy sziklamászó csoportba jártok hónapok óta, és te 2 héttel ezelőttig nem is gondoltad. Meg sem fordult a fejedben! Most meg? Mibe csöppentél? Mégis mi történik veled!? Csak körülötte forognak a gondolataid, őrültebbnél őrültebb terveket szősz. Romantikus erdei ösvényen viszed erdei templomromhoz. Aprósággal, ajándékkal készülsz: Sziklamászáshoz szükséges ketyere - a hasznos rész. Virág - a tipikus romantikus, csak hogy leessen neki, többről van itt szó, mint holmi barátság. És mert ő szereti a rózsaszínt. És te csokrot akarsz neki, óriásit, de mivel azt nem bírnád végigvonszolni a fél erdőn titokban, hát marad a helyes kicsi, a 'zsebvirág'. És végül - a levél. Amivel elmondod. Ezt az őrült ziziséget, ami veled történik. És azt, hogy gyönyörűnek látod. A szemeit. A mosolyát. 

- Milyen? - kérdezem. - Mesélj róla, hogy el tudjam képzelni!

- Nem vagyok jó az ilyesmiben. - szabadkozol.

- Kezdd el gyakorolni, a levelet is írod neki, itt az ideje hát! - ennyi kell, s lassan ugyan, de ömleni kezd belőled a szó:

- Ő olyan... nagyon vidám, folyton mosolyog! Aztán, nagyon félénk. Imádja az extrém sportokat, akárcsak én. Orientalisztikát tanul, a Közép-Kelet és kultúrája a szakterülete. Ami, tudod, hogy nekem is szívszerelmem. És, felteszem, nem túl magabiztos. Ha mondom neki, milyen szép, zavarba jön, és állítja, semmi különleges nincs benne. Amikor teljesen őszintén közlöm vele, hogy egyike a legszebb lányoknak, akikkel valaha találkoztam, kinevet, hogy nem sok lányt láthattam akkor életemben. Oda kellene költöznöm, ahonnan ő jött, hátha nagyobb sikerrel járnék. Elfelejtettem mondani a legfontosabbat: mindig álmodozik! És szereti a rózsaszínt. Nagyon. 

- Akkor már rossz ember nem lehet!

Vigyorogsz, vállat vonsz. Nem is az, tudom, tudom.

- Köszönöm, hogy elmesélted, most már úgy él a fejemben, mint egy szereplő a történeteimben. Csak éppen ő a tiéd. Remélhetőleg, hamarosan egyike a főszereplőidnek. Gondoltad volna, hogy erre kanyarognak-kuszálódnak a szálak. a cselekmény fonala? Hogy idáig jutunk?

Bármennyire is hiszed magad látnoknak, jósnak, jövőbelátó mindentudónak, bizonyos dolgokat nem tudsz kiszámítani.Nem is kell. Ne próbáld látni a szikrát, a lángot, a kattanást, a pillanatot, a fordulópontot, amitől kezdve megváltozik minden. Ne próbáld látni a szikrát, csak fogadd el.

Hercegnő

Tökéletlen tökéletesség. A hercegnők élete már csak ilyen.

Helyettem szól

http://versmob.hu/

Bár a fenti két videó (versmob 0411 és versmob 0411 - a virrasztás) a költészetről szól, majd minden szava igaz a prózaírásra és festésre, rajzolásra. Gondolom, a zenére is, csak éppen erről személyes tapasztalatom nincs .

A két kisfilm annyira zseniális, hogy aki ismeri az érzést, tudja, miről beszélnek a srácok, azért borzong bele. Aki pedig nem tapasztalta, éppen újdonsága miatt találja majd pezsdítően érdekesnek, megrendítőnek vagy meglepőnek. Mindegyik videó tele megfontolandó gondolatokkal, amiket nem elég egyik fülünkön be, a másikon ki. Bölcsektől kapott-lopott igazságmorzsák. Sejtelmek a varázslatról. Szépségről. Egy titokzatos világról és világból. 

S ha ez nem lenne elég, figyeld a kivitelezést, a technikai megoldásokat! Ahogy a szakadozásról szóló mondatok alatt megállnak a képkockák. A vágás, a különös plánok, különleges látószögek. Ráközelítés a laptop képernyőjére, interjú webcamerán keresztül, telefonon tán, fekete képernyővel, otthon, üres lakásban, utcán. A riportalanyok tisztán látszó, retusálatlan ráncai. A dombon álló juhász ízes őszintesége. A kávézóban nyüzsgő emberek, csupa szín, homályba omló háttér, déli harangszó, másutt pohárcsörömpölés. A környezet. Az emberek. A másságok. És az, ami mégis összeköti őket. Ezerféle ember. Ezerféle költő. 

A Művészek. A Látók.

Hello You!

*Amikor az épkézláb magyar gondolatok helyett hihetetlenül közhelyes és sekélyes angolságok jutnak a Lány eszébe. Mint például ez a mosolygófej: :)

Dummy!!

Még jó, hogy minden kifejez Valamit. Akármit. Fejts meg!

Holt Költők Társasága

Élő közvetítés az Üveghegyen innen és túl

Már amikor lehuppant a székbe, tudta, hogy valami gyanús. Nincs rendben. A kör, amelyben az árválkodó üres hely csak rá várt, bezárult. Körbenézett, és tudta, hogy nem stimmel! Mi is?

Ahogy bámul, tekintete az övéhez hasonlatos mosolygókkal találkozik. Csillogó szempárok. Nyílt. Barátságos. Őszinte. Eszébe se jutnak az elbukott, sikertelen, mozgólépcsős mosolykommandó-kísérletek. Csak mosolyog körbe, és tudja, hogy megtalálta a helyét. Mert ők itt éppen olyanok, mint ő. Értik.

A mesejáték során és a beszélgetések alatt, kávéval a kézben vagy teával ácsorogva, ásványvizet kortyolva vagy ropit rágcsálva, spontán tekézve vagy körjátékot játszva, kiderül, hogy ugyanazt érzik. Jó gyereknek lenni. Kell gyereknek lenni. Merni kell. Gyereknek maradni. Bábot választanak, s lesz a gyermeklelkű fiatalokból óriási elefánt, arany bajszos cicasárkány, gomba, rettenthetetlen oroszlán. Tagbaszakadt, kockás hasú, erős fiú mesél Üveghegyről olyan átéléssel, amitől az egyszerű-egyszeri nézőnek is megmelegszik a szíve. Loboncos, félénknek tetsző vékony lányról derül ki, hogy élénk és vidám, találékony és talpraesett fotóriporter. Vörös hajú, alacsony, a médiában dolgozó ismert hölgy jelentkezik anya-típusú, gondoskodó házfelelősnek. Történeteket osztanak meg egymással, olyanokat, amiket csak barátokkal szokás. Idegenek. De közös bennük, hogy ugyanazt szeretik és ugyanazt akarják. Ami a szép, hogy nem egymáson átgázolva, törtetően, hanem együtt. Így is lehet.

A néma Megfigyelők csendesen jegyzetelnek. Telnek a papírok, fogynak a Gyerekek, lassan-lassan kiürül a terem. Akár tavaszi délutánon az óvodaudvar, úgy viszik és szólítják el őket, hangzik a név, távozik a cimbora. 

És a hosszú-hosszú nap végére kiürül a bensőd, mert mindened, amid volt, eléjük terítetted. A lelked egy darabját, az álmaid. Hogy mit kezdenek vele? Csak rajtuk áll.

Mi ez?

3 edény? Tévedés. Ilyen, amikor 2 vidéki lány melegvíz hiányában a budapesti albérletben FÜRDIK. Csak hogy teljes legyen a kép, szinte 3D érzet, mellékelem a linket, amit voltak szívesek Egyesek :P figyelmembe ajánlani:

http://www.sound-effect.com/cat/boil-319/

Avagy, a forró víz hangjai.

Mi fér egy napba? Kórház, szálka, 5 cm, 1 kávé, 1 vaníliás kapucchino, 1 orvos, 1 nővérke, 1 zselézett hajú kisfiú, állatorvosi egyetem, hajnali telefonok, várás, takarítás, takarítani kérés, bugyuta kérdések, bugyuta üzenetek, bugyuta hívások, sok-sok lebeszélt perc, kád helyett zuhanyzó, szerelő hiánya, szerelő felbukkanása, diagnózis és egy szegény bojlerre az utolsó ítélet kimondása, szerelő dehoppanálása, munka, perforáló zombulás, sütisüti, metró3, metró1, népligeti játszótér, mini villanyrendőrök, itt a piros, hol a zöld?, két szuszogó cseh a másik szobában, FURCSA üzenetek a facebook fiókban, isztambuli videók, vízforralás, lábasok, foltok, fájdalmak, vízmegnyitás, meleg víz. Nevet. 

Idegösszeomlás? Nincs.

Nevet. Várja a holnapot.

Save Our Souls

DEFIBRILLÁTOR ÚJRAÉLESZTÉSHEZ A BETEGIRÁNYÍTÓ PULT MELLETT

A VII. kerületi fül-orr-gégészeten ez a felirat bámul vissza a váróban feszengő betegekre, kísérőkre, látogatókra. A probléma csupán annyi, hogy a betegirányító a földszinten, a kiírás a 3. emeleten található. Ó, és sajnos használati utasítást is elfelejtettek mellékelni. Abszurd egy élmény, mindenesetre. Egészen Grace Klinika - lenne, ha a kanapéról nézhetnénk, egy képernyőn.

Minden egyszerűbb egy olyan világban, ahol a halak gerinctelen kis puhatestűek. 

A nap bölcsességét hallottátok.  

Köszönöm a figyelmet. A holnapi viszonthallásra.

Kulináris remekek

 

Mit hoz a taVasz?

 Végtelen, vad, vidám, virágos, váratlan, vihogós  
Villanatot!

feeling the night

Segítségre várva...

Porszemként mászva...

Egyedül állva...

Szellemként szállva...

 

 

Idézet

„Ha már nem írok Neked, írok Mindenkinek. A szomorúságnál egy író nem találhat nagyobb múzsát. A Lány szerencsére most nagyon szomorú volt.”

*Nem kell megijedni, az idézet egy történet része,mely történetben a Lány nagyon szomorú. E sorok írója szerencsére most nagyon-nagyon nem az.