Lucky

'Lucky to have been where I have been'

I'm yours

Tonight, not again

Life is wonderful

Details in the fabric

 

*hiánypótlás, azaz "sweet 21" és minden, ami akkor és utána

Ma

"Legyen ez a nap a Tied: nevess, mulass, szeress,
Legyen a múlt is a Tied: emlékezz, de ne keress!
Végül, ha holnap felkelsz, fejezd be ezt a verset!"

 ma=tökéletes

 

 

Pillanatok

Pillanatok, amikor lenémítva szalad az idő melletted, el, messze-messze. Ha megkérdezik, hol jársz, megrázod magad és nem tudsz mit felelni. Nem tudsz igazat.

Pillanatok, amikor megáll a minden. Mert megtörténik az, aminek sosem szabadott volna megtörténni. Vagy  mert megtörténik az, amire vártál és vágytál, de sosem merted igazán remélni. Pillanatok, amikor az álmokra való kereslet és kínálat közötti görbe egyensúlyi helyzetbe kerül, ÁlomNull, mert... a kívánságok teljesülnek.

Pillanatok, amikor boldog vagy.

Mad world

Catwalk

Hey, Sunshine!

Rózsa helyett ...

...tulipánt! Gyöngyvirágot! Ibolyát! Bazsarózsát! Havasi gyopárt! Hortenziát! Boglárkát! Hóvirágot! Orchideát.

Ha minden a tervek szerint halad...

... akkor minden jó, ha a vége jó.

Ha minden a tervek szerint halad, akkor valahol, a világ másik pontján holnap valaki megvesz egy jegyet. Miattam is.

Különös tudni, hogy ilyen hatalmam van. Hogy ennyire befolyásolhatom a dolgok alakulását. Hogy megváltoztatok helyzeteket, döntéseket, léteket. Nem csak aprócska fűszálak hajlanak el, hanem egész rétek, mezők moccannak odébb. Különös, de határozottan jó érzés főszereplőnek lenni a saját mesémben.

Lát

Néz. Hall. Érez. 

Ha csendben is van és te nem veszed észre, működik.

Nem csak néz.

Lát!

nem egy szimpla szemüveg

Hiszen látod, MI minden belefér!

Crescit sub pondere palma

"A különböző pálmafajok közös vonása, hogy egyszikűek, és a törzs csúcsán növesztik leveleiket, melyek igen nagy méretűvé is válhatnak. Minél nehezebb a levél, annál nagyobb teherbírású törzsre van szükség, így a levél gyarapodásával a törzsre ható erők hatására a pálmafa törzse vastagodik, növekszik.

A növekedés jellegzetessége még, hogy a levelek a törzs csúcsán egy kis területről indulnak ki. Az eredetileg a szár tengelyében felfelé növekvő leveleket később saját súlyuk húzza lefelé, és ahogy a középponttól eltávolodnak, tér nyílik a többi levél számára is a növekedéshez. Tehát minél nehezebb a pálma levele, minél nagyobb a teher a fán, annál dúsabb korona várható."

 

*http://tudomany.ma.hu/tart/rcikk/h/0/153950/1

Szóval, teher alatt nő a pálma.

BÁTOR KRÓNIKÁK

+1 Vallomás (margóra)

Az úton vannak olyan állomások, mint az én életemben ez a hétvége, amikor nem akarom tudni, ki mit gondol. Egyszerűen nem érdekel. Valójában az sem, hogy én mit. Nincsenek igazán szavaim. Olyan emberekkel találkoztam, akik már a létezésükkel erőt adnak. Olyan világban jártam, amely csak elképzelt történeteimben fordult elő eddig és amelynek létezéséről most szereztem élő bizonyítékot. Valósággá váló Zille-mesék. Olyan szereplőkkel, akik én-félék, mi-félék. Egyek vagyunk, csak a színpaletta sok-sok féle gyönyörű árnyalatában. Mondtam már, hogy imádom a szivárványokat?

Ja, és van egy újabb titkom. (Köszönöm, péntek 13.!) Amit őrizgetek és melengetek most egy darabig ott, legbelül. És ez húzza majd össze mágnesként  a már említett, élesszélű, szétszóródott darabokat, üvegcserepeket, amik a kaleidoszkóp belsejében rázkolódnak szüntelen. Ezen a hétvégén belenéztem megint!

Tudod-e, mit láttam?

BÁTOR KRÓNIKÁK

4. Az Úton

A puding próbája az evés, avagy a már ismert terepen mozogva, felvázolja a történetet. Az előadás próbája következik, tisztelt nagyérdemű, kedves gyerekek! Baseball-sapi simlédere hátra, ékszerek a gyűjtőládikóba, felkészülni! Megköszörüli a torkát, és kimondja az első mondatot. Magától értetődő. Természetes. Menni fog ez, csakúgy, mint mindenkinek. Hátbaveregetés, gyülekező, pacsi, összenevetés, körbe állnak. Bár most csak a fű nyúlik el közöttük, a függőágyak nyújtóznak el, babzsákfotelek pöffeszkednek meg a dombocska, a rét, a tó, a gallyak, vakondtúrások, rókalyuk és a levegőben szálló, fehér csodapihék, hamarosan ott lesznek Ők is, akikért a gépezet beindult! A kicsik. Tudod. Akikért a nagyok most gyerekek lesznek megint, maskarába bújnak, bolondként bolondoznak és használják a megtanult ezeregy varázsigét. 

Észre sem vette eddig, de az arcán megjelent valami, tapogatja, figyeli. Nem kell tükörbe néznie ahhoz, hogy felismerje: a mosoly-izmok begörcsöltek, magától áll már nevetésre a szája, különleges izomláz az ilyen. Nem tudja, hogy a szemén is látszik-e már, de nem is érdekli. Sokszor búcsúzott már ehhez hasonló szituációban, barátoktól, hétvégék, hosszú-hosszú napok után. Ez most más. Vannak ölelések, hamarosan ’találkozunk’-ok és ’légy jó’-k. A nemsokára igenis, sokaknál sokára lesz. A színes pulcsik fokozatosan vegyülnek el a füstös nagyváros tömegközlekedési eszközein, elnyeli a bátrakat Budapest. És neki most nem fáj a szíve, mint anno, nem is olyan régen, pl. Szlovéniában. Nem búslakodik azon, hogy vége. Talán mert érzi, hogy inkább elkezdődött. Egy kapu kitárult. Fénybarlangba új fény költözött. 

Könnyű bőröndjével és a virágos válltáskával rálép a mozgólépcső legalsó fokára. Megtámasztja a gurulóst. Halad. Felfelé.

BÁTOR KRÓNIKÁK

3. Emlékül

 Az ébresztésre várva, szemét szorosan lehunyva az oldalán fekszik. Reluxán és szúnyoghálón túl feketerigó trillázik. Ő tücsök pózba dermedve, jégcsap lábakkal a takaró alatt lapít, némán pörgetve át magában, ízlelgetve a tegnapot. A sátrasokat a locsolószerkentyű, őket a friss levegő, a türelmesen kivárt kávé és az Igazi Ételből készült reggeli ébreszti. Tojás, zöldségek, tea, meg olyanok, amiket normális esetben is enni illenék, felejts el, műanyag csomagolás és apróbetűs E-hegyek. Kacsint a napsugár, repíti a hinta. 

Az íjászok árnyas ösvényén eszébe jut az első. Érzi, hogy aki elment, nem mehetett olyan messzire, figyelheti őt - klisé, hogy fentről, tehát nem onnan, inkább azokból az apró részletekből, amiket olyannyira szeretett. Az erdő, a vadak, a vessző süvítése, az izmok megfeszülés  a hagyományok, a lassú mozgások művészete. Egy szippantás ebből a levegőből, egy pillantás erre a pályára és minden eszébe jut. Amíg pedig emlékezik- nem volt hiábavaló semmi. Az emlékezés életben tartja. Őt. Csendesen a légbe suttog, a vesszővel messzire küld egy köszönömöt, és amikor megpendül a húr, rá gondol. Örökké hálás az öregnek, aki az embert látta az emberben. Aki tudta, milyen ragaszkodni, büszkének lenni, harcolni és kitartani. Az átható, fagykék szemek sarkába most huncut mosolyráncok gyűlnek. És bár ő pici, tapasztalatlan, és ügyetlen még, egyszer megtanulja. A mester volt az, aki elindította.A stafétabot most már a többieknél és nála, segítő kezek óvják és támogatják, amikor a fióka bontogatja szárnyát. 

Van varázsszó? Persze:

Együtt. 

BÁTOR KRÓNIKÁK

2. Say Hey (I Love You)

 Négyeshatos, troli, majd vonat, busz viszi tovább. Meg a saját lába, amikor bejárja a csupazöldet, amikor szárnyaszegettként pottyan a mesevilágba. Kicsit bólint, ha már úgyis meseszereplő, jó helye lesz, a barázdabillegető kíváncsian nézi ujján a kismadaras gyűrűt, a mezei nyúl ugrásra készen várakozik, a levelibéka lustán várja, hogy kikerülje, a varangyos az estébe olvadva vágyakozik egy megváltó csókra. És mindezt hatvan kilométerre Budapesttől. Az emberek annyira vakok! A helyi kórház ápolónője azt bizton tudhatja, ki nyerte az X-faktort, de hogy milyen varázstábor áll a város szélén, arról gőze sincs. Odabent, (sövény helyett) a kerítésen túl, az ámuló cimborák becsukják tátott szájukat. Énekre, táncra, játékra – fel! Kihívás zóna, gyere! 

Gondolkodás nélkül hagyja mindenét a szobában, nyitott ajtók mögött. A cuccát, a papíron jegyzett, iratokra rögzített őt; a való élet vizsgáira betanulandó száraz anyagot, a telefont, a kintet, a kételyeit. Egy dolog van a nadrágzsebében, ahogy a rétre hívogató zenét medvetáncot járva, dúdolva követi: 

Bizalom.

*Say Hey, irány a rét...

BÁTOR KRÓNIKÁK

1. Úttalan út

 A mozgólépcsőn halad. Lefelé. Egymagában. Körülötte tömeg Tisztán kivehető forradások az arcokon, ilyen-olyan tekintetek, kemény, közömbös, bamba elbámulás. Zötykölődik, megy. Valahová, sehová, mindenhová. Bizonytalanul. Merre tartasz, tétova? Így egyedül? Visszhangzik fejében a kérdés. Nevet, mosolyog. Válaszol. A te mosolyodat nem lehet olvasni! Tudja, persze, mert nem őszinte, vagyis talán mégis, de: tudatos. Ő rajzolta magának. Direkt. Így bármilyen szép, nem biztos, hogy jó. Nem írja ki se üzenőfalra, se a naplójába, de darabokra hullik szét.

Önbeteljesítő jóslat, avagy a jövő múltja*

Deres hajjal, bölccsé öregedve, ejj, de jó lesz visszaidézni, hogyan teljesültek az egykoron reménytelennek és hiába áhítottnak tűnő vágyak, amikről a szív bizonygatta csak kitartóan, töretlen hittel és bizonyossággal, hogy eljön az ő idejük.

*=most (és mindörökké)

Szinte Színtelenül

Szimplán, mint a Színek