+1 Vallomás (margóra)
Az úton vannak olyan állomások, mint az én életemben ez a hétvége, amikor nem akarom tudni, ki mit gondol. Egyszerűen nem érdekel. Valójában az sem, hogy én mit. Nincsenek igazán szavaim. Olyan emberekkel találkoztam, akik már a létezésükkel erőt adnak. Olyan világban jártam, amely csak elképzelt történeteimben fordult elő eddig és amelynek létezéséről most szereztem élő bizonyítékot. Valósággá váló Zille-mesék. Olyan szereplőkkel, akik én-félék, mi-félék. Egyek vagyunk, csak a színpaletta sok-sok féle gyönyörű árnyalatában. Mondtam már, hogy imádom a szivárványokat?
Ja, és van egy újabb titkom. (Köszönöm, péntek 13.!) Amit őrizgetek és melengetek most egy darabig ott, legbelül. És ez húzza majd össze mágnesként a már említett, élesszélű, szétszóródott darabokat, üvegcserepeket, amik a kaleidoszkóp belsejében rázkolódnak szüntelen. Ezen a hétvégén belenéztem megint!
Tudod-e, mit láttam?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése