Volo

Uccello

Libretto

'I'd rather be a comma than a full stop'*

*Coldplay - Every teardrop is a waterfall

Pestem, Pestem, mondd meg nékem...

... mikor látlak viszont téged?

Busz vs. fal

Lépések

Most épp:

Talán holnap:

Egyszer majd:

*  Lépések előre-hátra, Érzések magamba zárva

 A képekért köszönet Adrinak! -> blog itt.

Nővérek

*Rebinek, kérésre, képről. Grafittal. 

Öröm: Hosszú idő után kiderül, hogy a rajzolás mindig segít. Még mindig segít. 

És megy. Akarom mondani, jön. Belőlem.:P 

Zene: Coldplay. Discography. Sok-sok zene. JÓ zene.

Itthon

:)

ha...T...ár

Összeér a múltad, jelened, jövőd.

20

19

18

17

Jó ám:

Naplementét kergetni bicajjal nyárillatú, fürge-tarka estén!

Semmi személyes

Inkább mutatok Nektek egy bogarat, jó?

Szarvas.
Bakonybélből.

Gyönyörű!

searching

Néha nem azt találod, amit keresel. 


De hogy előbb-utóbb rábukkansz valamire, holtbiztos!


Keress hát tovább.

Még a végén téged is megtalálnak, hiába bujkálsz.

What You see...

...when looking in the eye of the Sun?

Prológus

  "A felhőkről, mint már mondtam neked, később megtanultam az igazságot. Az oktatásnak köszönhetően látszólag teljesen eloszlatták kételyeimet. Szajkóztam magam is a logikus magyarázatot, amelyet minden felnőtt betéve tud, amelyet egyetlen tudósnak sem jut eszébe megkérdőjelezni, amely vastag betűvel van szedve az alsós kisdiák környezetismeret könyvében. Körforgás, levegőtömeg, vízkiválás, kondenzáció…

 A baj csak az volt, hogy valahol mélyen sosem hittem el. A gyerekek szeretnek hinni a lehetetlenben. Azt hiszem, én igazán sosem szűntem meg gyereknek lenni."

"Szívdesszert"

Hogy lásd, az illatot!

Coming...

...home, coming home.

Hol a kiút?

Négy a fal!

Az ember lánya csuda dolgokat megtanul a négy fal közé és a 24 órába zártan - és most nem feltétlenül a politikatudományra gondolok, hanem azokra a felettébb hasznos dolgokra, mint hogy pl. hogyan is (nem) öblít az együgyű mosógép, milyen a tejföl-sajt-bors ízkombináció, hihetünk-e a mindmegette.hu tejberizs receptjének, mikor érdemes megöntözni a szobanövényt. Na, ezeket egy életre megjegyzed, puskára sem kell felírnod. És milyen jó, hogy mindebből egyszer profitál majd 'la grande famiglia'!

Vajon a fehér inges is tudta?

A fehér inges megvárta, míg a népes, vidám társaság nevetgélve bevonul és a kávéház teraszán csak a két nő marad. A napszemüveges amott elöl cigarettát húzott elő és mobiltelefont. Ellenőrizte az időt. Nem kezdik időben, csúszik a program. Rágyújtott és ráérősen hátradőlt, egyetlen dolga a várakozás maradt. Espressot ivott, tejszínhab nélkül, két cukorral. Száján érezte még a férfi búcsúcsókját és bőrén a nyári nap száraz forróságát. Arra gondolt, jól esne most egy hűsítő krém, a bőre égett, autók dudáltak a főúton, a közlekedés zaja pofátlanul belopódzott még ide is, a mellékutca rejtekébe. Elképesztő.

A másik nő vagy lány, mert említettem ugye, hogy ketten voltak s a megnevezést illetően, maga sem tudta eldönteni emberünk, a fehér inges, minek nevezze a furcsa jelenséget - fel sem pillantva írt tovább. Korcsolyázott a toll hegye a papíron, gyűlt könyvében a tenger fekete betű. 

*Ünnepi Könyvhét 2011 /Budapest, Vörösmarty tér/

Érezte, hogy nézik, hát leírta, hogy nézik, mert tudta, hogy aki nézi, mekkorát nézne, ha látná is. Kajánul kuncogott magában. Majd egyszer! Leírta ezt is, hisz jelentősége lesz. Mivel boszorkány volt, ahogy valahol mélyen mindannyian, mi, nők, érezte a pillanat tisztaságát és a Jelentést. Tudta azt, hogy ez az első. Közéjük csöppent. Ő, aki ír, az írók közé, akik éppen nem írnak.  Hanem kávét isznak. Alkalmanként buborékmentes ásványvizet. Állatkerti látványosságként kínálják dedikáláson a portékájukat. Hallhatod hangjukat. És jé, olyan, mint bárki másé. Mint azoknak az íróknak a hangja, akik száz évvel ezelőtt ugyanígy összegyűltek.  Kávét ittak. Meg buborékmentes ásványvizet. Munkáról beszélnek, meg konfliktusokról, emberi játszmákról, szerkesztői nehézségekről. Gyerekeik egymást túlkiabálva követelődznek fagyiért és az írófeleségek kávéházak teraszán dohányoznak.

Az járt a fejében, mit nézhet a fehér inges. Meg az is, hogy majd egyszer megkérdezi tőle. Ha lesz miről beszélniük és ha jelentősége lesz annak, amit aznap, abban a pillanatban a könyvébe írt, amikor a fehér inges nézte őt. A csésze aljában már csak pár csepp capucchino con panne, a porcelán tányéron egy eltüntetésre váró kakós keksz maradt. 

Bement, fizetett és még egyszer végignézett az összegyűlteken. Magában kicsit bólintott és megjegyezte őket. Az irodalom légköre. Összefutó szálak. A pesti művészvilág halászháló szerű varázsszövete. Jó mélyen beszippantotta a jövő illatát, aztán nem nézett vissza többé és egyszerűen kisétált.

A férfi fehér ingben a Puskin előtt utánabámult és azon tanakodott, látja-e még valaha.

A lány tudta, amit tudott.

cartoon

EllenFényben

I wanna get high

'If you believe in love you have to believe in fate.'

Daydream Nation

--> KATT!

Kulcs

Tipikusan az a helyzet, amikor annyi mindent tudna írni. A kismadarak a kalitkán belül csicseregnek, csapdosnak szárnyaikkal - és nem repülnek el, mert zárva a kalitka ajtaja. Slussz. Valahogy így kell elképzelni a benne élő és cserregő emlékeket, gondolatokat, ötleteket, szavakat, érzéseket. Nem ígérheti, hogy hamarosan kinyitja azt az ajtót. Mert az ígéretek ritkán sülnek el igazán jól. Annyit azonban elárul, hogy zsebében lapul a Kulcs. 

Nem mellékesen: Az előző bejegyzések címeinek megfejtéséhez is van "kulcs". Segítek!
 
see&listen: Jason Mraz