2. Say Hey (I Love You)
Négyeshatos, troli, majd vonat, busz viszi tovább. Meg a saját lába, amikor bejárja a csupazöldet, amikor szárnyaszegettként pottyan a mesevilágba. Kicsit bólint, ha már úgyis meseszereplő, jó helye lesz, a barázdabillegető kíváncsian nézi ujján a kismadaras gyűrűt, a mezei nyúl ugrásra készen várakozik, a levelibéka lustán várja, hogy kikerülje, a varangyos az estébe olvadva vágyakozik egy megváltó csókra. És mindezt hatvan kilométerre Budapesttől. Az emberek annyira vakok! A helyi kórház ápolónője azt bizton tudhatja, ki nyerte az X-faktort, de hogy milyen varázstábor áll a város szélén, arról gőze sincs. Odabent, (sövény helyett) a kerítésen túl, az ámuló cimborák becsukják tátott szájukat. Énekre, táncra, játékra – fel! Kihívás zóna, gyere!
Gondolkodás nélkül hagyja mindenét a szobában, nyitott ajtók mögött. A cuccát, a papíron jegyzett, iratokra rögzített őt; a való élet vizsgáira betanulandó száraz anyagot, a telefont, a kintet, a kételyeit. Egy dolog van a nadrágzsebében, ahogy a rétre hívogató zenét medvetáncot járva, dúdolva követi:
Bizalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése