Bármennyire is hiszed magad látnoknak, jósnak, jövőbelátó mindentudónak, bizonyos dolgokat nem tudsz kiszámítani.
A képen egy lány arca van. Szőke, félhosszú haj, barnába hajló melírokkal. A szeme körül nevetőráncok, szám szerint négy a jobb mellett, három a bal sarkában. Fogai hófehér, szabályos gyöngyszemek. A fülében tengerkék függő, kör alakú. Egészen vékony smink, szempilláin szénfekete festék. Pajkosan kacsint. A zöld cicatekintet 210%-os nagyításban is éles. És kiadja azt, amitől még klasszabb az elkapott különleges pillanat: Benne vagy. A nézésében. A fekete, csillogó pupilla megmutat. Téged és a ragyogó ég kékjét, a városka színeit mögötted.
Egy sziklamászó csoportba jártok hónapok óta, és te 2 héttel ezelőttig nem is gondoltad. Meg sem fordult a fejedben! Most meg? Mibe csöppentél? Mégis mi történik veled!? Csak körülötte forognak a gondolataid, őrültebbnél őrültebb terveket szősz. Romantikus erdei ösvényen viszed erdei templomromhoz. Aprósággal, ajándékkal készülsz: Sziklamászáshoz szükséges ketyere - a hasznos rész. Virág - a tipikus romantikus, csak hogy leessen neki, többről van itt szó, mint holmi barátság. És mert ő szereti a rózsaszínt. És te csokrot akarsz neki, óriásit, de mivel azt nem bírnád végigvonszolni a fél erdőn titokban, hát marad a helyes kicsi, a 'zsebvirág'. És végül - a levél. Amivel elmondod. Ezt az őrült ziziséget, ami veled történik. És azt, hogy gyönyörűnek látod. A szemeit. A mosolyát.
- Milyen? - kérdezem. - Mesélj róla, hogy el tudjam képzelni!
- Nem vagyok jó az ilyesmiben. - szabadkozol.
- Kezdd el gyakorolni, a levelet is írod neki, itt az ideje hát! - ennyi kell, s lassan ugyan, de ömleni kezd belőled a szó:
- Ő olyan... nagyon vidám, folyton mosolyog! Aztán, nagyon félénk. Imádja az extrém sportokat, akárcsak én. Orientalisztikát tanul, a Közép-Kelet és kultúrája a szakterülete. Ami, tudod, hogy nekem is szívszerelmem. És, felteszem, nem túl magabiztos. Ha mondom neki, milyen szép, zavarba jön, és állítja, semmi különleges nincs benne. Amikor teljesen őszintén közlöm vele, hogy egyike a legszebb lányoknak, akikkel valaha találkoztam, kinevet, hogy nem sok lányt láthattam akkor életemben. Oda kellene költöznöm, ahonnan ő jött, hátha nagyobb sikerrel járnék. Elfelejtettem mondani a legfontosabbat: mindig álmodozik! És szereti a rózsaszínt. Nagyon.
- Akkor már rossz ember nem lehet!
Vigyorogsz, vállat vonsz. Nem is az, tudom, tudom.
- Köszönöm, hogy elmesélted, most már úgy él a fejemben, mint egy szereplő a történeteimben. Csak éppen ő a tiéd. Remélhetőleg, hamarosan egyike a főszereplőidnek. Gondoltad volna, hogy erre kanyarognak-kuszálódnak a szálak. a cselekmény fonala? Hogy idáig jutunk?
Bármennyire is hiszed magad látnoknak, jósnak, jövőbelátó mindentudónak, bizonyos dolgokat nem tudsz kiszámítani.Nem is kell. Ne próbáld látni a szikrát, a lángot, a kattanást, a pillanatot, a fordulópontot, amitől kezdve megváltozik minden. Ne próbáld látni a szikrát, csak fogadd el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése