Bár a fenti két videó (versmob 0411 és versmob 0411 - a virrasztás) a költészetről szól, majd minden szava igaz a prózaírásra és festésre, rajzolásra. Gondolom, a zenére is, csak éppen erről személyes tapasztalatom nincs .
A két kisfilm annyira zseniális, hogy aki ismeri az érzést, tudja, miről beszélnek a srácok, azért borzong bele. Aki pedig nem tapasztalta, éppen újdonsága miatt találja majd pezsdítően érdekesnek, megrendítőnek vagy meglepőnek. Mindegyik videó tele megfontolandó gondolatokkal, amiket nem elég egyik fülünkön be, a másikon ki. Bölcsektől kapott-lopott igazságmorzsák. Sejtelmek a varázslatról. Szépségről. Egy titokzatos világról és világból.
S ha ez nem lenne elég, figyeld a kivitelezést, a technikai megoldásokat! Ahogy a szakadozásról szóló mondatok alatt megállnak a képkockák. A vágás, a különös plánok, különleges látószögek. Ráközelítés a laptop képernyőjére, interjú webcamerán keresztül, telefonon tán, fekete képernyővel, otthon, üres lakásban, utcán. A riportalanyok tisztán látszó, retusálatlan ráncai. A dombon álló juhász ízes őszintesége. A kávézóban nyüzsgő emberek, csupa szín, homályba omló háttér, déli harangszó, másutt pohárcsörömpölés. A környezet. Az emberek. A másságok. És az, ami mégis összeköti őket. Ezerféle ember. Ezerféle költő.
A Művészek. A Látók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése