Változások

A lány, aki kérdez nem találja a szavakat. Annyira fáradt, hogy nincs ereje kérdőjelet biggyeszteni az elmakogott mondat végére. Szinte beledől a puha kanapé ölébe. Fejére húzza a takarót, ráncos kis markában a mobiltelefon, feje alatt az a párna, mely őrzi álmaik. Hány ember álmát? Nem ír. Nehéz elkapni a jelent, ezért inkább beszippant egy napsugarat. A meleg végigkúszik a légcsövén. Rossz volt anatómiából, nem tudja, hogy jut el a tüdejébe. Morfondírozik. Mondja, amit gondol, de nincs kedve rögzíteni is a szavakat. Nem képes kiválasztani a szemétdombszerű gondolatkupacból a gyöngyszemet. Változások. Nézi a másik bokáját, tanulmányozza, figyelmesen. Érzi, de nem érti. Rövid vagy hosszú idő telt-e el a változás óta, relatív kérdés. Három hét vagy három év? A lényeg, hogy a vidámpark egyes játékai más felé viszik az utasokat. Fel-le, jobbra-balra. Végtelen dimenziók. Változások. Csak a folyamat a tiszta, hogy végbemegy. Az eredmény? Vállat von. Nem akar filózni. Se rajta. Se rajtad. Se rajtatok. Magára gondol és befelé fülel. Énekel-e már a csend. Látja a tiszta dót. Szó, lá. Ré. Valahol egy pár tornacipő táncra perdül. Veri a ritmust a betonon, a szürkére koszolódott cipőfűzők lebegnek utána. Ringatódzik a rét. Ahol fekszik egy lány. És egy fiú. A gyorsétteremben emberek jelelnek, más bámul. Az érthetetlen világ érthetetlen része. Ez hallatlan! Eltereli a gondolatait és a hálóra koncentrál. Álmokból sző, akár a körömhegynyi, pici pók. Nem azért csinálja, hogy belerepüljön egy légy. Csak a szépségért teszi. Mert jó valakinek. Ránézni. Csodálni. Elhinni. Ahogy az erős szálak semmi mást nem kapnak el, csak a fényt és a tekinteted villanását. Változások. Nem szövi bele a hálóba a reményt, hogy egyszer ez a nézés más lesz. Ujjai között forgatja a tabu kártyát, és a hálón keresztül kukucskál rád. Hunyorít. Fél szemmel sandít, mintha kacsintana. Pedig semmi pajkosság vagy cinkos összenevetés nincs benne. Csak látni akar. Téged. Míg a szavak nélkül, gesztusokkal játszaná el, amit érez. Mersze nincs? Vagy értelme. A dolognak. Fejest ugrani egy szakadékba, ha tudod, hogy az alján semmi víz – öngyilkosság. Ő szeret élni. Nem ugrik. Egy ideig még szórakozottan forgatja a kártyát. Zsebre tegye? Kettétépi. Fittyet hány a szabályokra, és feléd fordul.