2011. február 4., péntek

Lepkeslukk

Beírja a keresési feltételekhez a kívánt opciókat, és jóbarátja a google kidob 'pár' találatot. Potom 21334 egyezésről beszélünk. Sóhajt. A képek menüpontra lép és kényelmesen bekucorodik. Fura, még így is fázik.

A képek gazdáira gondol. Kinek mi fut át a kis fején, amikor feltölt egy fotót - magáról? Mit akar üzenni vele? Mit jelent, hogy egy koszos ajtó előtt pózol? Hogy a természet csupazöldje van mögötte? Hogy címnek ezt gépeli be: haverral? Hogy csábítóan és elbűvölően mosolyog rá? Hogy halálkomoly arccal néz farkasszemet a webkamerával?

Szeretne a képek mögé látni. Ismerni a történeteket. Aztán rájön, hogy nem ismerheti meg - mindet. Ehhez rövid nyúlfarknyi kis élete. Hogy is mondják a dohányosok? Persze: lepkeslukk. Ennyi egy élet. Felszínesen szívott, szertefoszló füstpamacs. Hány kép is fér bele? 21334 biztosan nem. Nameg az expó? Az is véges, saját fényképezőjének kattogása. Lepereg. És egy idő után szétesnek azok a bizonyos képpontok, romlik a képminőség. Szar lesz, na. Legyünk őszinték. Vagy csak más? Mondjuk, posztmodern? Absztrakt, de a maga egyedi módján még mindig szép és szerethető. Nézőpont kérdése.

Bámulja a képeket. És fájdalommal veszi tudomásul: akik feltöltötték, nem gondoltak rá, aki pedig megnézi. Akinek elvileg adni akarták a vizuális élményt. Elfeledték a legfontosabbat: őt, a célközönséget. Minden, ami a a szemük előtt lebegett: "én így látom vagy így akarom látni magamat, én, én, én, én, én!'. Ego forever. Bődületesen hülye mottója az új évezrednek. Neki nem tetszik. Mert nem őszinte. Nincs bennük alázat. Se önzetlenség. Legszívesebben sikoltva hagyná a francba az egészet. Kénytelen maradni, feladata. Életcél. Küldetés. Kutat az információ után. Azt az egy képet keresi, amit Neki töltöttek fel. Rá gondolva. Szeretné hinni, hogy az x-edik szerver távoli csücskének kietlen csillagmillióiban létezik. Az az egy.

A bohóclány szeme 24 óra étlen-szomjan töltött netszörfözés után lázasan csillog. Érzi, ha folytatja, amúgy is rendetlenkedő, gyenge bohócszíve belebetegedik. Lemondóan becsukja az ablakot és elküld egy körüzenetet bohóccsoporttársainak: 'Ha megtaláltátok a képemet,továbbítsátok, kérlek! Legalább a linket, amin megtalálom. Útvonalat. '

A bohóctanár elolvassa és kipipálja a megnemírt elégtelen dolgozatot, a csendbe fújja a füstöt és súgja a szót mindentudón: Lepkeslukk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése