Fel

Kicsi, mássz csak bátran, fel, s egyre fel!

"Az Élet él és élni akar"

Ady Endre: 
Intés az őrzőkhöz


Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmúlt nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Búcsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.


Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyűek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

'Stop standing there...'

'Because sometimes, time passes by exaaaactly sooo fast, as ME.'

said the Little Yellow One and I never saw Him again.

Ecsettanulmány

 

*esettanulmány helyett :P

Valaki írja az én történetemet is. És éppen pokoli jól mulat azon, hogy én erre rájöttem. És ilyeneken filózok.

Találkozni szánt szándékkal, akkor, amikor csak akarod – persze. Na és, véletlenül? Akkor, amikor csak nem akarod!

Nem kell számítanod rá. Várnod. Megszervezned. Bebeszélned. Nem kell, hogy a helyet, ahol élsz, Győrnek, a találkozások városának nevezzék. Összefutni. Bárhol, bármikor. Lehetséges. Az a Valaki intézi, aki mint marionett bábukkal játszik velünk, emberekkel. És erre egyre több a bizonyítékom. Nincsenek véletlenek. Se akkor, se régen, se most, se a jövőben. Legalább egy Valaki van, aki ismeri a forgatókönyvet. És ez a tudat megnyugtat. Élet=csoda.

̴

*Idézet egy naplóból:

„A mozgólépcsőre nézek… egy pillanat csak… és X, meg se lepődök, mintha ott belül számítottam volna rá. Mint a mesében. S még csak szemüveg sem kell, hogy észrevegyem és biztos legyek benne, hogy ő az. Állunk, kicsit zavarodottan, vigyorgunk egymásra és megint csak folytatunk egy megkezdett beszélgetést.”

Változások

A lány, aki kérdez nem találja a szavakat. Annyira fáradt, hogy nincs ereje kérdőjelet biggyeszteni az elmakogott mondat végére. Szinte beledől a puha kanapé ölébe. Fejére húzza a takarót, ráncos kis markában a mobiltelefon, feje alatt az a párna, mely őrzi álmaik. Hány ember álmát? Nem ír. Nehéz elkapni a jelent, ezért inkább beszippant egy napsugarat. A meleg végigkúszik a légcsövén. Rossz volt anatómiából, nem tudja, hogy jut el a tüdejébe. Morfondírozik. Mondja, amit gondol, de nincs kedve rögzíteni is a szavakat. Nem képes kiválasztani a szemétdombszerű gondolatkupacból a gyöngyszemet. Változások. Nézi a másik bokáját, tanulmányozza, figyelmesen. Érzi, de nem érti. Rövid vagy hosszú idő telt-e el a változás óta, relatív kérdés. Három hét vagy három év? A lényeg, hogy a vidámpark egyes játékai más felé viszik az utasokat. Fel-le, jobbra-balra. Végtelen dimenziók. Változások. Csak a folyamat a tiszta, hogy végbemegy. Az eredmény? Vállat von. Nem akar filózni. Se rajta. Se rajtad. Se rajtatok. Magára gondol és befelé fülel. Énekel-e már a csend. Látja a tiszta dót. Szó, lá. Ré. Valahol egy pár tornacipő táncra perdül. Veri a ritmust a betonon, a szürkére koszolódott cipőfűzők lebegnek utána. Ringatódzik a rét. Ahol fekszik egy lány. És egy fiú. A gyorsétteremben emberek jelelnek, más bámul. Az érthetetlen világ érthetetlen része. Ez hallatlan! Eltereli a gondolatait és a hálóra koncentrál. Álmokból sző, akár a körömhegynyi, pici pók. Nem azért csinálja, hogy belerepüljön egy légy. Csak a szépségért teszi. Mert jó valakinek. Ránézni. Csodálni. Elhinni. Ahogy az erős szálak semmi mást nem kapnak el, csak a fényt és a tekinteted villanását. Változások. Nem szövi bele a hálóba a reményt, hogy egyszer ez a nézés más lesz. Ujjai között forgatja a tabu kártyát, és a hálón keresztül kukucskál rád. Hunyorít. Fél szemmel sandít, mintha kacsintana. Pedig semmi pajkosság vagy cinkos összenevetés nincs benne. Csak látni akar. Téged. Míg a szavak nélkül, gesztusokkal játszaná el, amit érez. Mersze nincs? Vagy értelme. A dolognak. Fejest ugrani egy szakadékba, ha tudod, hogy az alján semmi víz – öngyilkosság. Ő szeret élni. Nem ugrik. Egy ideig még szórakozottan forgatja a kártyát. Zsebre tegye? Kettétépi. Fittyet hány a szabályokra, és feléd fordul.

Tegnap

*utólag

Tegnapelőtt

*utólag

Árny és Lány

Szellemem

Félek hozzányúlni ahhoz, ami bennem mocorog, kavarog, kanyarog, szunnyad, hal, él. Mint ember, ki fél belépni a ködbe. Nem tudja, van-e vége az erdőnek, melyen átvezet a láthatatlan út. Mással beszéltetek. Mást szólítok. Szellem a palackból, gyere!

"menni kéne, lökdösődni,
dörgölőzni, összejönni.
lábnyomodban lépegetni,
egy levegőt lélegezni,

menni kéne, mindig menni,
és egy percet sem pihenni,
Menni kéne, nem kérdezni,
csak érezni, csak érezni,

...

menni kéne, minden lépést,
kipróbálni minden érzést,
Szállni kéne szárnyak nélkül,
álmodozni, álmok nélkül,

menni kéne, ringatózni
hópehelyként szállingózni,
menni kéne, megéhezni
vérző lábbal megérkezni."

/LGT/

Tavaszváró irka-firka

Ajjajjaj

*

"Ajjajjaj,
Egy levelet felkapott a vihar.
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.


Hallod-e, te bolond
Ahogy az ereimben lüktet a vér.
Rezeg az emberben minden atom,
És csak az téved el, aki él!
De ha csak dünnyödsz, mardosod magad,
És nyaldosod a sebeidet.
Ami ma még az ajtón bejön,
Holnap a kulcslyukon kimegy."

/Quimby/

Hold

"...köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."

Pontpontpont

Kifut az időből, hogy befusson az időbe. Vár, hogy várjanak rá. Ül, hogy felállhasson. Sír, hogy nevethessen. Nincs, hogy legyen. 


Semmiből valamit csinálni. Művészet, de van, akinek nagyon megy. 


Művészek.

HAT

*Crazyland of ours alias IKEA

Vihar virága

 Jön a szél és elvisz sok mindent, ami volt. Helyette hoz újakat. Ami lesz. Felkapja a múlt, jelen, jövő porszemeit. Hogy összekutyulja. Én meg csak állok, és várom, hogy a porszemek elborítsanak. Itt-ott bőrömre tapad. Akár a sivatagi homok. Forró. Éget. Sárgás-vakítón játszik rajt a fény. Elvakít. 

Egyszer majd kinyitom a szemem, s ha a viharnak vége, újra látok. Egy tisztára fújt, békébe fúlt, talán egyszerűbb, talán jobb világot.

Pocsolya :)

Hetedhét határon is túl, ott, ahol a folyók összefutnak

Jelenet a Filmből: főhős kémleli a jövőt... mit lát vajon?

Idő

Időtlen? Időben. Idővel... Időre.

Thinking, singing...

'I will never be,  I will never be you, no
I will always be,  I will always be me,  that I know
But oh,  even though I’m happy being me
I want to get away from all this harsh reality, oh

Gimme a break,  a little escape
I am so tired of being me
I wanna be free,  I wanna be new and different
Anything I’m not'

Lenka – Anything I’m Not

Reni&Budapest

Ami (nem) elég

Mondani sokszor felelősség. Leírni még nagyobb. Olyan, mintha kőbe vésnéd. Ha írod, akkor nem a szélbe kiabálod, tehát nincs rá esély, hogy később azt mondd, elvitte hangodat a lég. Mert igenis kijön belőled valami. Kimondod. Sokszor éppen ezért hallgatsz. Vágsz egy pofát. Fintorogsz és nyelvet öltesz. Vagy vihogsz. Kedvesen és semmitmondón mosolyogsz. A lényeg, hogy reméled: a kép kevésbé egyértelműn beszél. Nem üvölti az igazságot úgy, mint az őszintén kimondott szavak. Vallomások. Egy arcról leolvasott apró jelben ritkán lehetsz biztos. Mindig motoszkál benned, tényleg elhiheted-e. 

Na jó. Nem mindig. Mert van, hogy nem látod. Nem olvasod. Nem írod. Nem hallod. 

Hanem érzed.

Néha elég ez is. Elég az, ami nem elég...

Ui.: Ha egy író nem ír, gyanús. Olyan, mintha menekülne. A szavak elől. Egy képesebb világba. Ahol helyette beszélnek a színek és a formák. Rajzolgat. Firkál. Fényképez. Halogatja az időt, amikor majd szavakat keres. Ha egy író nem ír, az annak a jele, hogy lenne miről írnia. 

Pipest

 

*Pipest=piP(a)est

Múltbanéző

"Különlegesnek érezném magam, ha képes lennék összetörni egy üveggolyót."

Az lehetsz...

... aki lenni szeretnél.

Aranyban fürdik

*első publikált kép by Nikon+Zille

Velence álmában az álmaim

Fényköltő

Hullámíró

Bohócok bájos búja

Velence álmában az álmok

Vascsipke

Vízselyem

Ablakba zárt szabadság

Ti balra, én jobbra

Párok - így vagy úgy, de mindig együtt!

(utólag dátumozva)

Velence álma

Akár ereidben a forró, pulzáló vér, úgy lüktetnek Velencének álmai. Átitatják az ódon város létének szövetét. Míg a múlt szelleme sápadtan súgja titkait füledbe, a mostnak élő ifjú Rómeók és Júliák olaszul dobálják egymásnak a darab pergő párbeszédének labdáit. Egy apró sikátor visz a térre, ahol megbújik a rögtönzött színielőadás. Felnézel az égre, sirályok köröznek galambhadak tengerében. Egymásért és egymás ellen - azt beszélik, a tengeri vándorok lettek erőssé manapság, s a helyiek örömmel veszik tudomásul, hogy ritkul a folyton búgó galambnépesség. Egy ajtó az oroszlános kapu mellett becsapódik hangosan, majd felharsanó csatakiáltásként fiúhang üvölti: 'palla'. Rúgják a bőrt 'i bambini', egy 'mamma' szivárványos szárítókötelet bíz a szél gondjaira. Dagadnak a házak közé feszített alsóruhák, lobogtatja a sós levegőt hozó szél az ég lepedőjét. Szakad a fent vászna, dobog a lent ezer karcsú hídja, hullámok dobálják finoman a gondolákat. Hosszú csőrű álarcos rikkant, elegánsan kopog el melletted egy magassarkús illető - formás vádliján csak úgy ragyog a harisnya! - s hogy nőt vagy férfit rejt-e végül a maszk, tippelni hiábavaló. Végeredményben mindegy is. Ez az a történet abban a mesevárosban, ahol nem csak elhiheted, hanem el kell hinned, amit látsz, amit a mások mutatnak magukból. Az egyetlen sziget a földkerekségen, ahol az ál az igaz. Gyönyörű valóság.

Velence álmait álmodom én is.



 

*olaszul

palla - labda

i bambini - a gyerekek

(utólag dátumozva)

Között

Fekete-fehér világban a szürke.

Minden vagy semmi

Túl sok, túl kevés. Nagyon édes, kibírhatatlanul keserű. Olyan forró, hogy hamuvá éget és annyira hideg, hogy a gondolatától beléd fagy a szusz. Végtelenül hosszú, a fénysebességnél is rövidebb ideig tartó. Vontatott-unalmas üresség, végletekig feszített izgalom. Teljes magány, emberiszony. Vágy, viszolygás. Gyűlölet vagy szeretet. Minden vagy semmi.